d r e a m c a t c h e r

Mai álmom, már amennyire emlékszem, úgy kezdődött, hogy álmomban felébredek, kinézek az ablakon, és Buda fölött apokaliptikus felhőrétegek tornyosulnak, imitt-amott néhány tuba alakulófélben, de néhány tornádó már el is kezdte a rombolást. Örömmel nyugtáztam, mert gondoltam, akkor még nyugodtan aludhatok tovább, hiszen biztos nem várják el, hogy ilyen időben menjek munkába. Visszazuhantam álmomban az álomba.

Következő kép: Mintha a Barátok köztet nézném (mostanában nem szoktam, szóval nem tudom, honnan jött az inspiráció). Ré.Károly celebritás fekszik egy gyúrópadon, feje egy bordásfalnak támasztva, tétován, kóvályogva, vörös szemmel belenéz a kamerába, majd eképpen szól: "Úristen, soha többet nem tépek be, ez nagyon rossz, nem bírom mozgatni a végtagjaimat, olyan forróak az izmaim, úgy érzem mindjárt felrobbanok, segítség! Valaki segííítsen máár! Nem bírok megmozdulniiii!"

Snitt, ismét Ré.Károly (félhosszú hajjal, ami már részben ősz) pizsamában artikulálatlanul üvölt, meg vicsorog, néha már kaján vigyornak is lehetne venni, ráveti magát a szőke feleségére, meg a két kislányukra (szintén szőkék, és pizsama van rajtuk is, lévén, hogy már éjszaka van, a hajszínnek végülis nincs jelentősége ezek teljesen fiktív szereplők szerintem), most már mindenki artikulálatlanul üvölt, csak utóbbi három szereplő a félelemtől, én meg hiányzok az álmomból, inkább mint valami megfigyelő, narrátor vagyok jelen. Az egyik kislánynak valahogy sikerül kimenekülnie a házból, egy téli erdő közepén helyezkedik el az egész, aki látta a Ragyogást, annak könnyebb dolga van elképzelni a helyszínt, én nem láttam, csak jeleneteket, meg nem is olvastam soha, de azért nagyjából tudom miről van szó, tehát ez csupán támpont, nem egyértelmű utalás, bla-bla-bla... Vissza a lényeghez, a kislány elkezd menekülni minél messzebb a háztól, én meg mint narrátor, kommentelem, hogy szegény kislány csak meneküljön meg, mert telerakta az erdőt Károly medvecsapdákkal, taposóaknákkal, meg kötélcsapdával élesített puskákkal.

De úton ám a segítség, a rendőrség már nagy erőkkel keresi a házat, mert fény derült Károly sötét lelkére, és meg akarják menteni a családját. Kutyugatás hallatszik és fénypászmák látszanak a laza hóesésben. A kislány arra veszi az irányt. Aztán egy meredélyen megcsúszik beesik egy árokba, de pont arra jár egy lányismerősöm egy németjuhász vonszolja és amikor meglátja a kislányt, egyből hívja a többi rendőrt is, hogy gyorsan jöjjenek oda, mert megtalálta az egyik túlélőt. Az ismerősöm amúgy azon kívül, hogy kutyát vezet, és lámpa van nála nem látszik egyenruhásnak, nem tudom mit keresett az álomban, főleg hogy olyan gyakorisággal szoktam látni, mint fehér hollót, most mégis ő lett a jolly-joker karakter, a felfedező-megmentő.

Nemsokkal ezután a kislány elmondása alapján megtalálják a házat, és Károlyt megbilincselve közrefogják a rendőrök, a család női tagjainak pedig forró teát és bundát adnak a téli hidegben. Már épp indulnának vissza, ki az erdőből, amikor az egyik rendőr két fatörzs közé kifeszített teniszháló mellett a hóban talál egy lábat. Felemeli és a lábhoz test is tartozik, előkerül a harmadik lánytestvér holtteste, a fagytól falfehérré dermedten, néhol lilásan, a rendőr felemeli a feje fölé a lábánál fogva, hogy mindenki lássa, majd most, hogy már az ügy meg van oldva, mindenki elindulna kifelé az erdőből ismét.

Ekkor az egyik dombon megjelenik egy (20-30 fős) fekete bundás, fekete kucsmás (amin egy vörös csillag is látszódik) orosz szimfónikus rockzenekar, úgy néznek ki mint valami elcseszett törpék, és elkezdenek előadni valami, a fenti kategóriába eső zenei performanszt, ez tetszik a rendőröknek, úgyhogy megáll mindenki, élvezni a muzsikaszót. Aztán egy idő után megunják, és megint elkezdenének elvonulni, de ekkor a kucsmások közül a főkolompos, a karmester megfordul, elhajítja a felfújható fesztivál-léggitárját (egyedül neki volt ilyen, a többiek megfelelő hangszerekkel érkeztek) és ímígyen szól a rendőrökhöz:
- Várjatok, várjatok, nem akartok még valamit?
- Nem, most már meguntuk, megyünk - így a rendőrök.
- No és nem akartok megnyalni valamit?
- DEEEE! - vágja rá az egész rendőrsereg egyöntetűen.
- Na és mit akartok megnyalni?

Ekkor mindenki elkezdett bekiabálni, a nagy káoszból csak annyit sikerült kifejtenem, hogy valaki azt kiabálta a rendőrök közül:
- Egy nagy rücskös villanykörtéééét.
Amikor kezdett elcsendesedni a morajlás, akkor megint megszólalt a főkolompos:
- Na és nem akartok még valami mást is megnyalniiii??
A rendőrök most kussban maradtak, látszott, hogy mindenki töpreng.
- Nem akartok megnyalni egy lááányt? - kérdezett ismét a kucsmás szószóló.
- DEEEEE! - egyöntetűen hördültek fel a rendőrök.
- Na de milyen láányt?
Megint hatásszünet, mindenki töri a fejét.
- Hát, olyan lányt, amilyet még senki nem nyalt meg, ugyeeeee? - kérdezte a kucsmás főnök.
- IGEEEEEEN. - tört, ki az üdvrivalgás a rendőrök részéről (közben az egyik még mindig a halott kislányt lóbálta a levegőben a lábánál fogva, örömében), én pedig ekkor ébredtem fel, hogy watafakk.